Idegen kódbázis? Nem akadály.
A félbehagyott projekteknél szinte sosem áll rendelkezésre dokumentáció, és az eredeti fejlesztő sem elérhető. Ez a kiindulási helyzet nálunk megszokott — nem ok arra, hogy a munkát visszautasítsuk.
A kód megértése módszeres munka: végigkövetjük a fő folyamatokat a felülettől az adatbázisig, feltérképezzük a függőségeket, és ha van verziótörténet, abból az is kiderül, min dolgoztak utoljára. Az így összeálló képet írásban is átadjuk.
Az egyetlen valódi korlát nem a kód ismeretlensége, hanem a hozzáférések hiánya. Ezért kezdjük ezzel.
Mit érdemes bekérned a korábbi fejlesztőtől?
Ha még van kapcsolat, ez a lista a legfontosabb. Ha nincs, akkor is hasznos: megmutatja, mi az, aminek a pótlásáról gondoskodni kell.
- A teljes forráskód, lehetőleg verziótörténettel együtt
- Szerver-, tárhely- és adatbázis-hozzáférés
- Domain- és DNS-kezelői hozzáférés
- Külső szolgáltatások fiókjai és API-kulcsai
- Grafikai forrásfájlok és a felhasznált képek licencei
- Bármilyen leírás a beállításokról és az élesítés menetéről
Menthető-e a félkész munka, vagy kezdjük elölről?
Erre a kérdésre a kódaudit ad választ, és a válasz meglepően gyakran az, hogy jelentős része menthető. Egy félkész rendszerben is benne van a felmért üzleti logika, az adatszerkezet és sokszor a kész felület nagy része.
Újraépítést akkor javasolunk, ha a meglévő alap tovább már nem építhető biztonságosan: nem támogatott technológia, súlyos biztonsági hiányosságok, vagy olyan mértékű összefonódás, ahol minden új funkció régi hibákat hoz felszínre.
A döntés minden esetben a tiéd, és számokkal alátámasztva kapod meg — nem érzésre.